csabadegi

TVR CLUJ - Erdélyi Figyelő

2011-11-17T09:37:00.000-08:00

TRANSINDEX - ADATBANK CAFÉ

2011-09-21T00:26:00.000-07:00

2011-07-05T05:04:00.000-07:00

Úgy gondolod, te nem vagy függő?

2010-03-01T04:24:00.000-08:00

Most letesztelheted magad!

NIKOTINFÜGGŐ VAGYOK?
ÎN LIMBA ROMÂNĂ
IN ENGLISH

ALKOHOLFÜGGŐ VAGYOK?
ÎN LIMBA ROMÂNĂ
IN ENGLISH

DROGFÜGGŐ VAGYOK?
ÎN LIMBA ROMÂNĂ
IN ENGLISH

DROG KVÍZ

http://www.youtube.com/csabadegi

---------------------------------------------------------
ÚJ

Hiszti az van, drogos alig

Csődös „drogpolitika”

Transindex_Ki kábít?

2010-02-15T08:42:00.000-08:00

Transindex

B. P. E.-F. N.

KI KÁBÍT?
Betiltották a "legális" drogokat: börtön jár a légyölő galócáért

A fogyasztó szerint az intézkedés árzuhanáshoz vezet, a drogprevenciós szakember szerint ideje lenne a kriminalizálás helyett a prevencióval foglalkozni, a boltok pedig már csomagolnak. Ennyi volt?

Az ismerősöktől kaptam először, így próbáltam ki - rendszerint így kezdődnek az etnobotanikus szereket használók beszámolói. A 26 éves, Kolozsváron élő B. is ugyanígy kezdte, még akkor, amikor csak a neten lehetett hozzájutni a sajtó által legális drogoknak elnevezett készítményekhez.

Boltban csupán egyszer vásárolt, "egy Ninja fantázianevű dolgot, ami valami növénykeverék, vagy ki tudja, mi" - mondja. Persze tisztában van vele, hogy a városban hol lehet beszerezni a szereket. Kérdésünkre, hogy milyen a szer, elmondja: nem próbáltam ki mindent, amit ismerek, azok a "nem túl erős, de néha jó"-tól a "húha, ezt csak évente maximum kétszer" skálán mozognak.

B.-nek bevallása szerint soha nem volt veszélyérzete a fogyasztáskor, mert mindig vigyázott az adagolásra. Ismerősei közül soha senkinek nem származott gondja a fogyasztásból. Rákérdezek, de talán magától is rátérne:

a média nagyon felfújta az ügyet.

"A média azért van, hogy felfújja a dolgokat, mert csak a negatív hír számít hírnek. Az nem hír, hogy Józsika tegnapelőtt egy cigitől nagyon jól érezte magát, aztán lefeküdt, és reggel frissen ébredt."

Megemlíti, hogy épp most olvasta, hogy egy héthónapos terhes nő és egy 18 éves srác is meghalt, de esetükben sem bizonyított egyértelműen, hogy ez volt a halál kiváltó oka.

Elfogultság? "Lehet, hogy van káros hatása, mint mindennek. A víznek meg a konyhasónak is megvan a halálos dózisa. Ez a helyzet olyan, mint a H1N1-gyel, ha valaki meghalt, és történetesen fertőzött volt, rögtön az influenzának tulajdonították a halálát, aztán ha később kiderült, hogy cukorbetegségtől szívbajig mindene volt már azelőtt az áldozatnak, azt már ritkán közölték az újságok, vagy nem főoldalon" - fejti ki.

Hogy mi lenne a jó megoldás?

Ezt ő sem tudja, de szerinte a tiltásnak csak az lesz az eredménye, hogy le fog menni ezeknek a termékeknek az ára, mert "nem annyira jó, mint az igazi, az igazi meg olcsóbb". Ezek a cuccok ezentúl is elérhetőek lesznek, legfennebb egy kicsit jobban utána kell járni - véli.

És ha jobban szabályoznák a forgalmazásukat, ha 18 éven aluliak tényleg nem vásárolhatnának, és kötelezővé tennék a megfelelő tájékoztatást? Jogilag biztos szépen mutatna egy papíron, de nem érne semmit, egyébként elvileg eddig is csak 18 éven felülieknek árulták - kommentálja.

Neked szolgáltak valamiféle használati utasítással, amikor vásároltál? - kérdezek vissza. "Nem. Igaz, nem is kérdeztem. Viszont kérdeztem őket egy másik termékről, és annyit mondtak, hogy nagyon jó. 300 lejbe került 3 gramm, biztos jó lehet... De használati útmutatót nem adtak, és lehet, hogy ez volt a baj azoknál, akik túladagolták. Nem ismerik a hatékony dózist, oszt tesznek bele jó sokat" - mondja, majd felcsattan: "az is milyen már, szédüléssel és hányingerrel kerültek emberek kórházba? Én a buszon szoktam szédülni és hányingerrel küszködni. Tiltsák be!"

Amikor először megláttam, hogy a sajtó ennyire intenzíven kezeli a kérdést, először nem tudtam komolyan venni az egészet - mondja Dégi Csaba drogprevenciós szakember. Ugyanez a felállás - ugyanez az államfő, ugyanez a kormány - egy elnöki jelentésben most egy éve ezzel teljesen ellentétes dolgot javasolt a drogfogyasztással kapcsolatosan, a szabályozott fogyasztás, bizonyos fokú legalizáció mellett érvelt.

"A sajtó most is ugyanannyira intenzíven, bombasztikusan, mindenféle szakmai etikát és

távolságtartást mellőzve

harapott rá a témára. Rövid idő alatt egy olyan álláspontot akarnak megfogalmazni a médiumok többségében, ami ugyan konkrét esetekre alapszik, de az a hibája, hogy a valóságot, ezt a jelenséget önmagában nem ismerjük annyira, mint amennyire egyértelműen ezekben a sajtómegnyilvánulásokban bemutatják és az emberek értésére próbálják adni" - fejti ki.

A Babeş-Bolyai Tudományegyetem szociológia és szociális munkás karának doktorandusza szerint azért veszélyes ilyen bombasztikus, eltúlzott és mindenféle mázzal bekent történetekkel felvetni ezt a kérdést, mert a drogfogyasztók a legkevésbé tolerált társadalmi kategóriák közé tartoznak Romániában, és ez a hozzáállás csak árt a helyzetnek. Az elmúlt évtizedben a Soros Alapítvány különböző barométerei azt mutatták, hogy Romániában a lakosság 60-70 százaléka nem venné szívesen, ha a szomszédja egy drogfogyasztó lenne.

"Annak, hogy a társadalom ilyen nagy mértékben nem tolerálja a drogfogyasztást, valószínűleg pont az a magyarázata, hogy a társadalom nem találkozik a jelenséggel, nem ismeri a jelenséget, nem ismeri a fogyasztókat, és az alapján ítéli meg őket, amit a felszínen innen-onnan összegyűjt. Azért merem ezt állítani, merthogy a drogfogyasztók aránya tulajdonképpen nagyon kicsi, illetve bizonyos drogok esetében közepes.

Ha sokan fogyasztanának, és a társadalom nagy része elítélné őket, abban lenne logika, de itt ennek az ellenkezője történik. Ebből kiindulva veszélyesnek tartom az ilyen intenzív, abszolút

nem a megoldás irányába vezető

kampányokat" - részletezi Dégi Csaba, aki azt is sérelmezte, hogy az egészségügyi minisztérium sem biztosított kellő átláthatóságot a tervezet kidolgozása kapcsán. Egyébként a minisztérium honlapján nekünk sem sikerült rábukkannunk a tervezetre.

Dégi Csaba

"Úgy gondolom, hogy ami ma történt, az egy elhamarkodott dolog. Nem azt mondom, hogy nem károsak ezek a szerek, határozottan állítom, akárcsak az orvosok többsége, hogy ezek a szerek valóban károsak lehetnek, és károsak is adott esetben. De a mai intézkedés nem hoz megoldást, mert a kérdés nem abban áll, hogy a törvény kezével erősítsük a kriminalizáló, elítélő tendenciát. A sajtóban a fiatalokról megjelent esetek, akik kipróbálták őket, és a sürgősségin kötöttek ki, pont azt igazolják, hogy olyan fiatalokról van szó, akik általában nem megfelelő információval kerültek ide, nincs megfelelő drogfogyasztási kultúrájuk.

Itt a kérdés elsősorban az kellene legyen, hogy a prevencióra milyen hangsúlyt fektetünk. Azzal nincs gond, hogy most azok a szerek, amelyek 2001-ben, a törvény megszületésekor nem kerültek be a szabályozás alá, most bekerültek. Ez egy természetes folyamat, és a legtöbb uniós országban szabályozás alatt vannak. Azzal van gond, ahogy erről kommunikálnak, és hogy milyen perspektívából világítják meg a szenvedélybetegeket, a fogyasztókat.

Nem gondolom, hogy itt a fogyasztót, az érintettet kellene a grillre rátenni, hanem egyszerűen azt kell megnézni, hogy

hogy került oda,

és hogy mit tehettünk volna meg, hogy ne kerüljön oda" - kommentálja Dégi Csaba drogprevenciós szakember.

Szerinte a valós megoldás a prevencióban és egy pszichoszociális-medikális megközelítésben áll. "Tekintsük úgy a drogfogasztást, mint egy társadalmi-lelki összefüggésekben előtűnő jelenséget, aminek van egy komoly egészségügyi része is a függőbetegek esetében. És amikor azt halljuk, hogy ezeket az etnobotanikus szereket fogyasztják, akkor tegyük fel azt a kérdést, hogy van-e prevenció, ami kimondottan erre vonatkozik - nyilván ez egy retorikus kérdés, még általános prevenció sincs.

A drogpiac, bár illegális, de ugyanúgy, mint minden más piac, nagyon dinamikusan változik. Az a kérdés, hogy mi, szakemberek, a szakpolitika, tartjuk-e a lépést, mert ha nem, akkor most voltak az etnobotanikus drogok, utána lesz más - például most a magyaroknál jelenség az úgynevezett Gina (GHB) nevű folyékony, szintetikus kábítószer. Mindig lesznek hullámok, amiket felkapnak, és amikhez szakmailag, politikailag, egészségügyileg, társadalmilag és lelki szempontból, a fogyasztó, az érintett szempontjából is viszonyulni kell" - vázolja a helyzetet.

Drogpolitika

Romániának van országos drogpolitikája, ami 2012-ig érvényes, és az Európai Unió elfogadta. De jelenleg nincs intézményes keret, illetve létezik egy intézmény, azonban átszervezés alatt áll: az Országos Drogellenes Ügynökség (ANA) 2009-ben megszűnt, és jelenleg egy átmeneti formájú intézmény létezik, amely még mindig a belügyminisztériumhoz tartozik.

"2001-ben került a belügyhöz ez az ügy, amikor az állam elkezdett foglalkozni a drogkérdéssel. Az, hogy nem az egészségügyi vagy a szociális minisztériumhoz került, egyértelműen jelzi, hogy a perspektíva egy kriminalizáló tendencia. A saját adataik szerint 2001-től az ANA utolsó jelentéséig Romániában a 143-as törvény értelmében elítéltek száma növekedett, miközben a lefoglalások aránya csökkent. Ebből azt lehet érteni, hogy a kriminalizáló tendencia nem igazán működik a kereskedelem szempontjából" - foglalja össze Dégi Csaba.

Az ANA alárendeltségébe tartozó Kábítószerprevenciós, felmérő és tanácsadási központ (Centrul de Prevenire, Evaluare si Consiliere Antidrog) Hargita megyei kirendeltségét azzal a kérdéssel kerestük meg, hogy mennyire számít akutnak a legális drogok problémája, hány felhasználóról van tudomásuk.

A ma reggel érkezett válasz eléggé meglepő: "mivel ezek a termékek mostanig nem tartoztak a kábítószerekre vonatkozó törvény hatáskörébe, ezen szerek fogyasztására

nem terjedtek ki

a felméréseink" - írják, megjegyezve: az európai szintű szervezet, az Európai Drogmonitorozó Központ (EMCCDA) jelentése szerint ezeket a termékeket már 2006 óta be lehet szerezni az interneten és az úgynevezett spice shopokban. Egyébként arról nincs tudomásuk, hogy Csíkszeredában ilyen üzlet működne, országos szinten viszont "néhány százra" teszik a számukat.

Az Európai Drogmonitorozó Központ éves jelentéseiben az utóbbi időben nem kapott központi jelentőséget az etnobotanikus szerek használata, bár említést tesz róluk - kommentál ezzel kapcsolatban Dégi Csaba. "A legutóbbi jelentésben az internetes illegális kábítószerkereskedelem a fő téma, ahol Anglia és Németország után Románia a harmadik helyen áll, az országban nagyon sok olyan honlap található, ahol hozzáférhetőek a különböző illegális kábítószerek vagy kábítószer hatású anyagok. Ez például egy komoly probléma, mit kezdünk velük? Amikor bemutatják ezeket a pórul járt fiatalokat, bombasztikusan ijesztő hang- és képhatásokkal, azt gondolom, hogy azért erről is kellene beszélni" - emeli ki.

Annak ellenére, hogy eddig nem készült felmérés a "legális drogokat" fogyasztók számáról, a CPECA Hargita megyei kirendeltsége "figyelembe vette az ezen termékek fogyasztásában rejlő veszélyeket", és prevenciós tevékenysége erre is kiterjedt: projektjeik során a fiatalokat figyelmeztették a "legális drogok" fogyasztásának veszélyeire is - derül ki az intézmény hivatalos válaszleveléből.

Melyek a veszélyek?

A CPECA szerint ezen termékek fogyasztása ugyanazt a veszélyt hordozza magában, mint az illegális kábítószerek: heveny mérgezést, illetve függőséget okozhatnak, és "a gyakran kétes eredetű és tartalmú" pszichoaktív szerek fogyasztásának akár halálos kimenetele is lehet.

Az egészségügyi minisztérium mai közleménye egyébként két olyan hatóanyagot említ, amelyek már halálos áldozatot szedtek: ezek a két halásetet okozó ketamin (erős fájdalomcsillapító) és a mefedron (a fürdősóként árult Special Gold hatóanyaga).

A ma elfogadott sürgősségi rendelet 27 hatóanyaggal és 9 növénnyel bővítette a 143-as törvény mellékletében szereplő tiltott szerek listáját, illetve a kábítószerek és pszichotrop növények, hatóanyagok és készítmények jogi helyzetét szabályozó 2005/339. számú törvényt. A listán egyébként nem csak a spice shopokban megvásárolható termékek hatóanyagai, összetevői szerepelnek - erre jó példa a gyógyászatban használt ketamin.

"Ezeknek az anyagoknak a hatása a pszichotrop szerekéhez hasonló. Egyenesen az agykéregre hatnak, és zavarodottságot, személyiségtudat-vesztést, jelentős fejfájással, nyugtalansággal, szédüléssel, zavarodottsággal és pánikrohamokkal járó figyelemcsökkenést okoznak, valamint a szívritmus, a vérnyomás és a testhőmérséklet emelkedését idézik elő. 2009-ben több mint 1300 személy, többnyire fiatal kért orvosi segítséget etnobotanikus szerek használata okozta súlyos mérgezések miatt" - áll a minisztériumi közleményben.

"Szeretnénk megfékezni a hallucinogén szerek és növények fogyasztásának emelkedő tendenciáját. Négy héten keresztül megfeszítetten dolgoztak a szakértők a pszichoaktív szerek jegyzékének összeállításán" - nyilatkozta Cseke Attila.

A tervezet kidolgozásában egyébként az Országos Gyógyszerügynökség, a Drogellenes Ügynökség, az Országos Rendőrfőkapitányság és a Bukaresti Orvosi Egyetem Gyógyszerészeti Karának, a Toxikológiai és Botanikai Tanszéknek a képviselői vettek részt.

Szintén fontos módosítás, hogy leegyszerűsítették a két törvény mellékletében szereplő listák módosításának procedúráját: ezentúl ez kormányhatározattal is megtehető lesz.

Függőség?

A BBTE szociológia és szociális munka kara partnerintézménye az egyedüli romániai terápiás hálózatnak, a ROSAC hálózatnak, amelynek keretében terápiás otthonokban kezelnek kifejezettem függő betegeket. Dégi Csaba információi szerint Erdély-szinten nincs tudomásuk arról, hogy ilyen személyek hosszútávú terápiára kerültek volna függőbetegként.

"Nem lehet azonban teljes mértékben kizárni sem ennek a lehetőségét, hiszen tudjuk, hogy a drogkarrier egy progresszív folyamat - ez azt jelenti, hogy az esetek egész nagy részében az egyszerű kábítószerektől haladnak az egyre nagyobb hatású és erősebb hatóanyagú kábítószerek fogyasztása fele, mert a szervezet kondicionálódik, és már nem érzi ugyanazt a hatást, és akkor vagy erősebb szerekre váltanak, vagy pedig polidrog-használók lesznek" - teszi hozzá a drogprevenciós szakember.

Az etnobotanikus szereket árusító boltoknak a sürgősségi kormányrendelet megjelenésétől számítva tíz napon belül fel kell számolniuk készleteiket. Körülnéztünk Kolozsváron, és azt tapasztaltuk, hogy a legtöbbször Legal Herbs név alatt futó üzletek az utolsókat rúgják. Az egyik kolozsvári, központi kapualjban eldugott apró helyiségben leltároz a két, középkorú alkalmazott. A betérő klienst azzal fogadják: ma van az utolsó nyitvatartási nap, mindenki több, mint 50 százalékos árleszállítást kap.

Az árak (diszkont nélkül) 15-20 lejtől 115-120 lejig terjednek. Hamar kiderül azonban, az alkalmazottak nem tudják - vagy nem akarják elárulni - mit árulnak. Hiába kérdezzük, mit kell kezdeni a szerekkel, vagy azt, melyik milyen hatással van a fogyasztóra. Pedig a csomagolás nem sokat árul el - afrodiziákum, füstölő, sőt, növényoldat felirattal is találkozunk. Az egyik elárusító egyenesen azt tanácsolja: ha eddig nem próbáltuk ki a szereket, inkább ezután se tegyük.

Az új jogszabály kiegészíti a 2000/143. számú törvény mellékletében szereplő listát további olyan növényekkel és hatóanyagokkal, amelyeknek jogtalan birtoklását, termesztését, ipari termelését, előállítását, kísérleti használatát, a komponens kivonását, mesterséges feldolgozását, terjesztését, szállítását és házhozszállítását, küldését, beszerzését, megvásárlását büntetik.

Az elkövetőket a veszélyes drogok esetében 3-tól 15 évig, a fokozottan veszélyes drogok esetében 10-től 20 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtják. (A könnyű drogok használatát, vásárlását vagy jogtalan birtoklását egyébként 6 hónaptól 2 évig terjedő, a nagyon veszélyes drogokét pedig 2-5 év közötti szabadságvesztéssel büntetik.

A szereket a már létező három kategóriába sorolták be, az elsőbe tartozók használatát tiltja a törvény, a második kategóriába tartozókat pedig csupán orvosi célokra, ellenőrzés alatt lehet használni, míg a harmadik kategóriába soroltakat receptre kapható gyógyszerekben is használhatják.

Néhány példa az újonnan tiltólistára került növényekre és hatóanyagokra:

NÖVÉNYEK:
- SALVIA-fajok (Salvia divinorum Epling & Játiva) – hallucinációt okoznak – III. táblázat, 3-15 év börtön,
- MITRAGINA-fajok (Mitragyna speciosa Korth / Kratom) – a kokainhoz hasonló hatású, függőséget okoz – III. táblázat, 3-15 év börtön.

GOMBÁK:
- Légyölő galóca (Amanita muscaria). – III. táblázat, 3-15 év börtön,
- Párducgalóca (Amanita pantherina) – III. táblázat, 3-15 év börtön,
- a Psilocybe-nemhez tartozó összes fajok – az LSD-hez (Liszergsavhoz) hasonló hallucinációt okoznak – I. táblázat, 10-20 év börtön.

HATÓANYAGOK:
- LSA (LISERGSAV-AMID) – III. táblázat, 3-15 év börtön,
- KETAMIN – függőséget okoznak – III. táblázat, 3-15 év börtön,
- PIPERAZIN-SZÁRMAZÉKOK – hallucinációt okoznak - I. táblázat, 10-20 év börtön,
- FÜRDŐSÓ (MEFEDRON) – I. táblázat (2000/143. törvény), 10-20 év börtön.

http://itthon.transindex.ro/?cikk=10896

Új Magyar Szó_Etnobotanikus2

2010-02-15T08:40:00.000-08:00

Új Magyar Szó

Parászka Boróka

Kifüstölték a hallucinogén szereket. És?

A drogtörvény szigorítását alaposan felépített, szenzációhajhász kampány előzte meg. Nem véletlen, hogy ez a sok, hallucinogén szerhez köthető hír most jelent meg, mielőtt döntött volna a kormány. Interjú Dégi Csaba pszichológussal.

Ki kampányol és miért?

Erre nem tudok most egyértelmű választ adni, de tény, hogy néhány hónappal ezelőtt Traian Băsescu elnöki tanácsadói testülete a drogok liberalizációjára tett javaslatot. Akkor most miről szól ez a történet?

Tényleg, miről szól?

Nem tudom, hogy lehet-e erre szakmai alapon egyértelmű választ adni.

Ezek szerint a legálisan árult hallucinogén szerek nem is károsak, nem is történtek balesetek?

De igen, ezek a szerek mindenképpen káros anyagok.

De ha csak annyit látunk, amennyit a média látni enged, akkor nem értjük meg az egész jelenségegyüttest. Nem fogjuk tudni, hogy kik vásárolnak a hallucinogén anyagokat forgalmazó boltokban, mit vásárolnak és mikor.

Nem tudjuk, hogy kikből áll a hazai drogos társadalom, és egyáltalán mi ez a jelenség. Egyet ér el a törvényhozás ezzel a szigorítással: még nagyobb lesz az intolerancia a szenvedélybetegekkel, drogfüggőkkel szemben, pedig a román társadalom eddig is arról volt híres, hogy a legkevésbé értette és fogadta el ezt a jelenséget.

Miért ilyen nagy az intolerancia a drogfogyasztókkal szemben, nem azért, mert ez egy veszélyes és káros jelenség?

Az emberek nem tudják, hogy mitől veszélyes és mitől káros a drogfogyasztás. És ez a legveszélyesebb ebben a viszonyulásban. A Soros Alapítvány felmérése szerint a drogfogyasztókat a társadalom háromnegyede elutasítja. Ez azt is jelenti, hogy az embereknek fogalma sincs, hogyan válik fogyasztóvá és függővé valaki, azt sem tudják, hogyan lehet segítséget nyújtani ilyen esetben, hogy van kiút.

Jellemző, hogy a drogprevencióról sokkal kevesebb szó esik, mint a kriminalizációról, és ebből következően az is logikus, hogy a rehabilitáció sem élvez nagy nyilvánosságot. Már pedig a drogkérdés kriminalizációja nagyon veszélyes.

Miért, ez nem jelenthet védelmet?

A kriminalizáció pontosan az ellenkező hatást válthatja ki, mint amit a törvényalkotó elvár. Ha szigorítják a drogtörvényt, kényszerhelyzetbe hozzák a fogyasztókat, ez egyre nagyobb fokú kiszolgáltatottságot okoz.

Jellemző, hogy az utóbbi években egyre több drogfogyasztót tartóztattak le és ítéltek el, míg a drogkereskedők elleni eljárások száma nem nőtt. E szerint a logika szerint a kriminalizálás nem véd a bűncselekmények ellen.

Ha nem a kriminalizáció a megoldás, akkor mi az, amivel a román törvényhozás adós?

Elsősorban az alapos, szakmai felkészülés. Ez a törvénymódosítás elhamarkodottan és nem a megfelelő előkészítés mellett történt. Olyannyira nem volt előkészítve, hogy a törvénytervezet nem is volt hozzáférhető a döntésig, pedig elvileg rajta kellett volna legyen az Egészségügyi Minisztérium honlapján.

És a megfelelő előkészítés mellett miről szólhatna a drogtörvény?

Amiről nem lehet eleget beszélni, az a prevenció, a megfelelő felvilágosítás. Amiért nem lehet eleget tenni, az a rehabilitáció és a reintegráció.

Az utóbbi hetekben nyilvánosságot látott esetek is mind-mind arról szóltak, hogy a hallucinogén szereket használó fiataloknak fogalma sem volt, mihez nyúlnak. Itt a drogfogyasztásnak nincs kultúrája.

A drogtörvénynek kell megteremteni a drogfogyasztás kultúráját?

Azt kell látni, hogy kik a drogfogyasztók, és mivel jár a drogfogyasztás. Az természetes, hogy a minisztérium kiterjesztette a tiltott szerek listáját, ez a nemzetközi tendencia. De a drogfogyasztás nagyon komplex jelenség, itt a társadalmi, a gyógyászati és a pszichológiai tényezőket is figyelembe kell venni.

Hol tart ma Románia európai összevetésben? Igaz az, hogy az Ázsiából érkező drog tranzitországa leszünk? Nyitott kapu az EU felé?

Romániában még mindig nem magas a drogfogyasztók aránya, és a statisztikák azt mutatják, hogy az utóbbi időben sem következett be jelentős növekedés. Az igaz, hogy tranzitország vagyunk, de tranzitország válik majd fogyasztóvá: megvan ennek a sajátos dinamikája, ezért is van szükség már most egy átfogó és hatékony drogpolitikára.

És az most nincs?

A román drogtörvény tíz éves. Valóban elöregedett, és ezért időszerű lenne az alaposan előkészített törvénymódosítás. A gond az, hogy nincs intézményes háttere a drogpolitikának. Az Országos Drogellenes Ügynökséget például nem szüntették meg, de nem is működik, úgymond átszervezés alatt áll. Hogy ez meddig tart és mit jelent, nem lehet pontosan tudni.

A kormány arra hivatkozva kérte az Egészségügyi Minisztériumot a törvénymódosítás felgyorsítására, hogy az Európa Tanács nem véleményezte a tervezetet. Pozitív véleményezést ezért a módosításért hiába vár a román kormány az EU-s szakszervektől, mert az európai drogpolitika nem abba az irányba halad, amelybe ez a szigorítás mutat.

Miért, merre halad az EU?

Ezek a hallucinogén szerek, amelyeket most Románia betilt, nem kapnak kiemelt figyelmet. Ami nagyobb gondot jelent, az a nehezen ellenőrizhető internetes kábítószer-keresekedelem, amely Romániában is jelentősen terjed.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni: a nemzetközi drogpolitika is a megelőzés és a rehabilitáció lehetőségeit keresi, az éppen aktuális jelenségeket kell ismerni, és azokat megfelelően kezelni.

Biztos ami biztos: a kormány is betiltotta

A kormány sürgősségi rendeletben tiltotta meg szerdán 36, immár drognak minősített szer és növénykeverék forgalmazását. A rendelet drognak minősít 27 szert és 9 etnobotanikusnak nevezett olyan növényt, amelynek hallucinogén hatása van, ezeket nem szabad se birtokolni, se forgalmazni.

A rendelet a Hivatalos Közlönyben való megjelenéssel lép érvénybe, a raktáron lévő árukészlet megsemmisítésre átmeneti időszakot engedélyez.

A növények kis mennyiségben történő birtoklását a kormány csak néhány szakembernek engedélyezi terápiás célokra, illetve összehasonlító tesztekhez olyan növények felfedezéséhez, amelyek illegálisan kerülnek forgalomba.

Emil Boc kormányfő rámutatott, tegnap a képviselőház hasonló jogszabályt fogadott el, szerinte a kormányrendelet viszont sokkal részletezőbb és teljesebb, és a képviselők megszavazta törvény "meghosszabbítását" jelenti.

http://manna.ro/kozter/kifustoltek_a_hallucigen_szereket_2010_02_11.html

Új Magyar Szó_Etnobotanikus1

2010-02-11T10:44:00.001-08:00

Új Magyar Szó

Fleischer Hilda
Kovács Zsolt

Zárva a Kis Amszterdam
A kormány és a parlament is bezáratná a hallucinogén szereket forgalmazó boltokat

A parlament és a kormány szinte egymással versengve próbálja szigorítani a jelenleg még törvényesen árult, ám hatásukban a könnyű drogokéhoz hasonló szerek forgalmazását, miután az elmúlt hetekben egymást érték a szerekből fogyasztó fiatalok haláláról szóló hírek.

„Amikor a tévében láttam, hogy sok fiatal megbetegedett ezektől a növényektől, először vonakodtam a kipróbálásuktól, de aztán a barátaim rávettek. Azt mondták, Brassóból hozatták, jó minőségű, és hogy egyszeri használattól nem válik függővé az ember. Kíváncsi is voltam a hatásra” – meséli lapunknak F. B.

A sepsiszentgyörgyi diáklány egyike azoknak, akiket nem riasztottak el azok a híresztelések, melyek szerint az erre szakosodott üzletekben kapható, törvényesen árult hallucinogén szerek fogyasztása akár végzetes is lehet. A diák – bevallása szerint – rosszul lett a szertől, ám több bulizó társa kifejezetten jól érezte magát tőle.

A sepsiszentgyörgyi fiatalok a „Kis Amszterdamnak” nevezett etnobotanikus boltból szerzik be az árut. Ügyfelei szerint megjelenésük óta folyamatosan bezárással fenyegetik ezeket az üzleteket, de a vásárlók már nem nagyon tőrödnek ezekkel a híresztelésekkel. A lapunknak névtelenül nyilatkozó ügyfél szerint az üzlettulajdonosok rossz reklámstratégiája is okolható a negatív hírnév kialakulásáért.

„Nem kellett volna annyi marihuána levelet felfesteni az üzletek falára, és tiltott kábítószerekkel való párhuzammal reklámozni ezeket a termékeket, így érthető egyesek ellenérzése” – fejtette ki a rendszeresen vásárló sepsiszentgyörgyi fiatalember.

Tilt a rendelet

Ám vélhetően nem a rossz reklámstratégia az oka annak, hogy a Boc-kabinet ma sürgősségi rendeletet készül elfogadni a hallucinogén szereket forgalmazó üzletek bezárásáról. Emil Boc még pénteken adott ultimátumot az Egészségügyi Minisztériumnak: haladéktalanul készítse elő a jogszabálytervezetet.

„Ez nem tűr halasztást, mert sorra halnak meg a fiataljaink ezektől a szerektől” – indokolta akkor a miniszterelnök. Boc azt sem várta meg, hogy az Európai Bizottság véleményezze a jogszabályt. A tervezet ma a kormány asztalára kerül, ám – mint az Egészségügyi Minisztériumtól megtudtuk – tartalma nem nyilvános.

Szigorít a törvény

A mai kormányzati döntést azonban tegnap megelőzte a parlament: a képviselőház elfogadta az ún. etnobotanikus szerek forgalmazását és fogyasztását tiltó törvénytervezetet.

A döntés azért meglepő, mert tavaly Traian Băsescu államfő tanácsadói egy jelentésükben felvetették: a könnyű drogok fogyasztását nem szigorítani, hanem liberalizálni kellene A törvénytervezet benyújtói (köztük a szociáldemokrata Tudor Ciuhodaru) szerint azért volt szükség a sietségre, hogy a parlamenté maradjon a törvényhozás feladata, és ne legyen szükség arra, hogy ilyen horderejű kérdésekben sürgőségi kormányrendelet döntsön.

„Ez nem európai”

Nem véletlen, hogy az EU illetékesei részéről nem érkezett pozitív visszajelzés sem a kormány, sem a parlament szándékaira – hívta fel a figyelmet az ÚMSZ-nek nyilatkozó Dégi Csaba, pszichológus, addiktológus. Szerinte káros, kellőképpen nem előkészített és szakmaiatlan az a mód, ahogyan a törvényhozás a tíz éves múltra visszatekintő drogtörvény szigorítására készül.

„Az eljárás teljességgel ellentmond az európai normáknak. A drogtörvény eddig is meglévő súlyos hibája, hogy kriminalizálja a kérdést, ahelyett, hogy a prevencióra, a megfelelő tájékoztatásra és a rehabilitációra helyezné a hangsúlyt” – fogalmazott lapunknak Dégi, aki szerint a drogtörvény életbe lépése, az ezredforduló óta egyre több drogfogyasztó ellen indult eljárás, de évről évre meglepően kevés drogterjesztőt és forgalmazót tartóztatnak le.

Az addiktológus szerint az etnobotanikus üzletekben forgalmazott szerek egyértelműen károsak. Rendszerint azok a fiatalok kopogtatnak be az ilyen boltokba, akik nem kábítószer-használók, hanem teljesen tájékozatlan eseti fogyasztók. „A hangsúlyt a fiatalok felvilágosítására kellene fektetni, de erre nincs politikai szándék.

A Drogellenes Ügynökséget, amely évekig eredményesen működött, nem szüntették meg ugyan, de úgymond átszervezés alatt áll. Nincs arra garancia, hogy hatékony drogpolitika indulna el, ez a sebtében hozott törvény semmiképpen sem felel meg annak” – foglalta össze kritikáját a Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanára.

Farkas Lili: ne veszélyeztessük gyermekeinket
„Több olyan esetről van tudomásunk, hogy az etnobotanikus készítmények fogyasztása nyomán egyesek a sürgősségre kerültek, súlyosabb esetben kómába estek, de halálesetre is volt már példa. Nem engedhetjük meg, hogy közönyünk és figyelmetlenségünk veszélybe sodorja gyerekeink életét és jövőjét” – hívta fel közleményében tegnap a figyelmet Farkas Lili Brassó megyei képviselő.

http://umsz.manna.ro/tarsadalom/zarva_a_kis_amszterdam_2010_02_09.html

2010-01-11T11:37:00.001-08:00

NASW web-tanfolyam (ingyenes, okleveles)

A daganatos betegségek megismertetése: A szociális munkások szerepe c. web-tanfolyam elvégzéséhez ingyenes NASW WebEd regisztráció szükséges. Regisztráció itt:

http://www.naswwebed.org/RegistrationHungarian/tabid/106/Default.aspx

Szabadság interjú

2009-11-01T01:46:00.000-07:00

,,Hiszem, hogy a szemek fénye és a mosoly több mint izomrándulás”

Beszélgetés Dégi Csaba drogprevenciós szakemberrel

A televízióból már ismerős lehet az arca, hiszen többnyire őt kérdezik, ha romániai magyar fiatalok – és egyáltalán – drogfogyasztásáról és a drogmegelőzésről van szó. Ő az, aki legutóbb is ott volt az Independence Zone nevű program keretében a Félsziget civil falujában, és a drog, alkohol, dohányzás és AIDS veszélyeire hívta fel a figyelmet beszélgetéseken, előadásokon, tesztekkel. Ő az, aki olyan elhivatottsággal és természetességgel beszél a daganatos- és szenvedélybetegekhez fűződő segítői munkájáról, hogy lehetetlen kételkedni abban, hogy szívvel-lélekkel teszi, amit tesz. Nem mellékesen a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális munkás Karának egyik legnépszerűbb fiatal tanára. Hát ezért ő, azért itt.

Az első lépések

– Hogyan lett önből drogprevenciós szakember? Mi volt az indíttatása?

– Három dolog jut eszembe: egyrészt a családi háttér – gyakori volt a szenvedélybetegség, a férfiak körében különösképpen –, másrészt szakmai utam elején az erdélyi addiktológiai kutatócsoport tagja lettem, megfelelően megalapozott érdeklődéssel. Harmadszor pedig, mindig érdekelt a határok és a másság kérdése, hiszen a drogfogyasztás nagyrészt erről szól: saját határok megtapasztalása, kipróbálása, illetve egy másik identitás átélése.

– Ismerünk olyan drogszakértő-pszichiátert, aki maga is kipróbálta a különböző szereket. Mennyivel könnyebb a dolga, miben segítheti ez a szakértő munkáját?

– Véleményem szerint nem sokban. Őszintén, én inkább hiszek a partonálló szerepében, mint a belekóstolóéban – egyszerű logika alapján. Aki a folyóban fuldoklóknak akar segíteni, annak nehéz a dolga, hiszen őt is sodorja az ár, az élmény, azonban a parton álló tisztán lát, teljes rálátása van, megfontoltan tud beavatkozni, vannak külső fogódzói, eszközei, erőforrásai. Szóval fontos a személyes tapasztalat, de ez nem minden, nem elég – így, aki drogprevenciót akar végezni vagy drogfüggőkkel szeretne dolgozni az elsősorban a készségeire és a személyiségére alapozzon, ne kizárólag a személyes tapasztalatra.

– Mennyire könnyű pártatlanul állni a betegek mellett? Mennyire ügyes színész, amikor emberi sorsokról, drámákról van szó?

– Nagyon könnyű, ha erre elhivatott a segítő. Aki betegekkel dolgozik annak sok szempontból közeli viszonyban kell lennie az élet nagy kérdéseivel, főleg a halállal, az elmúlással, a veszteséggel. Ha ez alapbeállításban működik akkor nem a pártállás a kérdés, hanem az empatikus viszonyulás, a feltételek nélküli elfogadás és a személyes hitelesség, őszinteség. A színészet és a lelki segítségnyújtás ritka esetben fér össze – például, amikor bohócok daganatos gyermekekkel foglalkoznak. Általában a színészetnek a színpadon a helye, nem az emberi életút elakadásainak igazításában.

– A színészetet arra értettem, hogy ha elragadják az érzelmek... de ezek szerint ez is csak a kívülállónak tűnik így, hiszen aki ezt csinálja minden nap, az hozzá is szokott.

– A segítő szakmára születni is lehet, de tanulni is kell ezt, a kettő közti egyensúly megtalálása a lényeges. Aki erre született és csak ösztönösen végzi az gyakran hályogkovácsosodik, aki pedig csak tanulva gyakorolja, az gyakran felszínes. A segítségnyújtás egyediségének, személyességének kell mértékadónak lennie, nem a rutinnak – ámbár néha az is elkerülhetetlen.

– A szenvedélybetegek mellett daganatos betegekkel is foglalkozik. Ez pontosan mit jelent?

– Három részből áll. Egyrészt egy évtizede kutatom a daganatos megbetegedések lelki és társas hátterét, pszicho-onkológiai vizsgálatokat folytatok Erdély egész területén. Másrészt a daganatos túlélők különböző szervezeteivel közösen felvilágosító, támogató tevékenységeket szervezünk az érintetteknek. És végül egészségpszichológia előadáson oktatom a daganatos betegségeket.

,,Minden diákban nyitott és érdeklődő személy rejtőzik”

–Tudjuk, hogy az ön esetében nem hályogkovácsoskodásról van szó, hiszen ezt a szakmát tanulta Kolozsváron, majd Budapesten a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (SOTE). Azért választotta a pesti képzést, mert az ottani sokkal színvonalasabb vagy itthon egyszerűen nincs ilyen?

– A SOTE-n mindenképp színvonalasabb a klinikai képzés. Számomra dr. Kopp Mária iskolája a Magatartástudományi Intézetben életem legfontosabb tapasztalatát nyújtotta: személyes és szakmai szempontból egyaránt. Ez az iskola/műhely magyar és nemzetközi szinten is mértékadó. Tagadhatatlan az is, hogy itthon sajnos akkor nem fogadtak ezzel a témával.

– Hogyan lehet az ott megszerzett tudást itthon kamatoztatni?

– Egyszerre nehezen és nagyon jól. Nehezen, mert a daganatos betegekkel való lelki és gyakorlati munkára a román onkológiai rendszer nem nyitott, illetve a közvélemény is még mindig tabuként kezeli ezt a krónikus betegséget. Nagyon jól, mivel a hazahozott tudásnak igényteremtő jellege van a daganatos betegek pszichoszociális segítésének szempontjából – a tudás, az információ, a tájékozottság és a civil meg szakmai kapcsolatok által aktuálisak lesznek az alapkérdések, az apró lépések, egyszóval az építkezés.

– Ön mindemellett egyetemi tanár is, akire igen sokan felnéznek. Hogyan tud eredményesen kommunikálni a diákokkal?

– Igaz, egyetemi oktató vagyok heti 40 órában, de ez aránytalanul keveset jelent személyes életemben ez annak csak egyik része, de nem a legfontosabb. Azt gondolom a diákokkal való kapcsolatban is mindig érezhető az, hogy alapvetően nem az egyetemi oktatói státus szól belőlem, hanem valami más, kissé több. Így nagyon könnyű együttdolgozni a diákokkal, mert ők sem hozzák magukkal a diákszerepet, nem kapcsolják be a tanárkivégző diákautomatájukat. Számomra minden diákban egy fiatal, nyitott és érdeklődő személy rejtőzik, aki szintén a legjobbat, a leghasznosabbat, a legnemesebbet és a legszemélyesebbet szeretné megszerezni, elérni, megélni. Ha így látjuk egymást, akkor a kommunikáció is személyesebb, hitelesebb.

– Leginkább csupa lány-évfolyamokat tanít. Mennyire nehéz kezelni ezt a helyzetet?

–Valóban, a segítő és kommunikációs képzésen jellemző a női többség. Tapasztalatom szerint a női érzékenység és nyitottság segít a hatékony együttműködésben – egyértelmű határok mellett nem nehéz ezt kezelni.

– Önismereti tantárgyat is oktat. Sikeresek ezek a foglalkozások?

– Az önismereti jellegű tevékenységek sikerét nehéz azonnal felmérni, hiszen általában a foglalkozásokat követően, akár hetek után jelentkeznek a nagyon személyes lelki és társas felismerések. Nem a csoportvezető, hanem a lelki kapuk döntenek arról, hogy a személy készen áll-e egy újabb önismereti kalandra vagy sem, meg tud-e vele birkózni vagy sem. Én legfeljebb közvetlen társas tükör lehetek a csoport segítségével, amit általában szeretnek a hallgatóim.

– Miközben tanít, elemzi-e a diákokat, a köztük lévő kapcsolatrendszert? S ha igen, ez szakmai ártalom?

– Nagyon nehéz lenne non-stop szakmai szerepben üzemelni, így az ártalmat elkerülve, az órákon a tanítás céljaira és feladataira figyelek, amelyek során a hallgatókkal közösen szoktunk elemezni. A szünetek alatt viszont gyakran figyelem a köztük lévő interakciókat.
– Mit jelent önnek a tanítás?

– Lelkesedést, értelmet és néhol menedéket a szükségtelen dolgok elől.
Három fiú, egy lány

–Az első órán, a bemutatkozáskor elmondta magáról, hogy kicsoda, mivel foglalkozik és hogy négyen vannak testvérek. Miért éppen ezt tartotta fontosnak?

– Igen, minden bemutatkozásomat igyekszem kiegészíteni azzal, hogy népes család tagja vagyok. A nagy család, az apró házunk és a sok testvér megtanítottak úgy megküzdeni az élet nehéz kihívásaival, hogy közben nem felejtek el érzékeny maradni, nem felejtek el szeretni. Gyerekkoromban a nagy nehézségek közepette, ezek ellenére, én minden reggel finom illatra, halk nyüzsgésre és a lehető legtöbb szeretetre ébredtem. Az életigenlés, a folytatás, a kitartás megmaradt ebből, illetve az, hogy ma már mindig késői csendben fekszem, amikor már minden és mindenki ,,jól van”. Ez a családíz megmaradt, ámbár már régóta megcsonkultunk, illetve szétszóródtunk.
– Mindez hol?

– Dicsőszentmártonban. Ott születtem.

– Iskolásként hogyan képzelte el jövőjét? Milyen természetű gyermek volt?

– Beteges, csendes, visszahúzódó és kirívóan magas gyermek voltam. Nem hiszem, hogy lett volna falraakaszthatóan biztos jövőképem, inkább álmodoztam és igyekeztem barátkozni.

– A családban ön az egyedüli, aki ezt a pályát választotta?

– Négyünk közül három fiú és egy lány. Ketten egyetemi oktatók vagyunk, a bátyám kisállatsebész, a húgom ápolónő.

– A választásáért nem nézték egy kicsit ,,bolondnak”?

– De igen, de mivel két orvos van a családban ezért én mindig lelki doktornak neveztem magam – ezt könnyen elfogadták. Amúgy a húgom is medikális, illetve segítő szakmát választott, már nem vagyok egyedül.
,,...a boldogság több mint mosoly”

– Mi az, ami segít önnek feltöltődni és megkönnyebbülni?

– Önmagam, a csend, a relaxáció, a hit, az olvasás, a beszélgetős tévéműsorok és a szeretkezés.

– Most éppen milyen könyv áll az éjjeliszekrényén?
– Márai Sándor: A négy évszak.
– Mi az a hit-út, amiben hisz?

– Hiszek az élet és a halál előtti alázatban, a belső ajándékokban, a szívbeli támogatásban és abban, hogy a szemek fénye és a mosoly több mint izomrándulás és, hogy a boldogság több mint mosoly.

– Láthatóan nagyon fontosak az ön számára az otthoni gyökerei, a családja. Mikorra tervezi a saját megállapodását?

– Nagy kihívás ez egyelőre, de mindenképp, ahogy lehetőség lesz rá.
A romániai kábítószer-helyzet

– Még a romániai kábítószer-fogyasztásról ejtsen egy pár szót röviden!

– Romániában nincs igényes drogfogyasztási kultúra, nincs elegendő és mértékadó drogprevenció, sőt, voltaképpen hiányzik és a jelenlegi drogpolitika gyártói ismeretlenek. Több elfogadható drogprevenciós kezdeményezésről tudok, de ezek nem elegendők és legtöbb esetben nincs finanszírozási háttér. Eközben a serdülők és egyetemisták megközelítőleg 10 százaléka, illetve a szórakozó, félszigetes fiatalok 20–30%-a kábítószerezik.

– Mi az igazság a hallucinogén anyagokat árusító boltok körül?

– Az etnobotanikus szereket árusító boltok a jelenlegi drogtörvény szerint legálisan működnek, de a kínált portéka gyakran kiismerhetetlen, veszélyes. Például igen fontos összetevője ezeknek a szereknek a látnokzsálya, ami a világ egyik leghallucinogénebb növénye. Ezeknek a boltoknak a terjedése is azt jelzi többek közt, hogy Romániában nincs igényes drogfogyasztási kultúra, ráadásul az országban általában az olcsóbb, szintetikus drogok fogynak.

– Ha valaki önkéntesként segíteni szeretne, milyen szálon induljon el? Hova fordulhat? És az, aki segítségre szorul?

– Nyugodtan és bátran forduljon az ifjúsági, az egyházi és az önsegítő csoportokhoz, egyesületekhez, alapítványokhoz, illetve szakemberekhez. Egyre több pszichológus és szociális munkás dolgozik a civil szférában és magánpraxisban is.

2009. október 28.
SZERZŐ: ROMÁNSZKI ZSUZSA

Transindex interjú

2009-11-01T01:42:00.000-07:00

FÉLSZIGET 2009
Alkoholizmus és drogfüggés: mi van a számok mögött?

„Romániában minden tabu, ami a család szívével kapcsolatos”. Helyzetértékelés Dégi L. Csaba drogprevenciós szakemberrel és kutatóval.

Az Independence Zone nevű program keretében öt szakmai szervezet az idei Félszigeten is, éppúgy mint már hat éve, prevencióval foglalkozott. A BBTE Szociológia és Szociális munkás Kara, a Bonus Pastor Alapítvány, a szatmárnémeti Caritas drogprevenciós irodája, a marosvásárhelyi Benone Alapítvány (HIV-fertőzött gyerekek és anyukáik érdekképviseleti csoportja), valamint a Maros megyei drogprevenciós és tanácsadó központ közreműködésével integrált prevenció folyt, vagyis nemcsak egy adott területre fókuszáltak, hanem a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a HIV- és drogprevenció egyaránt téma volt.

Egyre nagyobb értelmét látom, azt gondolom, hogy az elmúlt hat év alatt megteremtődött egyfajta igény a mi munkákra – vélekedett Dégi L. Csaba drogprevenciós szakember és kutató, aki az öt szervezet munkáját koordinálta a Félszigeten. Vele beszélgettünk arról, mekkora szükség és mekkora igény van a romániai fiatalok körében a prevencióra.

Miben is áll ez a prevenciós közelítés?

Két nagy prevenciós modell van a világon. Az egyik az európai modell, ami a prevenciót arra helyezi, hogy az embernek a lelki és társas élete legyen rendben, és akkor valószínűleg a drog mint kérdés és mint fogyasztási szokás fel sem merül. Ebben a modellben a pszichoszociális részre helyezik a hangsúlyt. Ezzel szemben az amerikai modellek pragmatikusabbak, és most kicsit meredeken fogalmazok, ha azt mondom, hogy gyógyszer-lobbistábbak. Az amerikaiak a függőséget és a drogfogyasztást is betegségnek, az agy zavarának tekintik, és érdekes módon a prevenció során már az 5-8 osztályokban is azt tanítják a gyerekeknek, hogy milyen hatása van a drogoknak az agyra.

Alkoholtesztet töltöttetek ki az érdeklődőkkel. Ezek alapján milyen következtetések vonhatók le?

Az Independence Zone szolgáltatásait idén 428 személy vette igénybe a Félszigeten. Az átlag életkor 21 év volt. Fele-fele arányban voltak magyar és román fiatalok, 60%-uk volt férfi és 40% nő. 54%-uk rendszeres dohányzik. 70%-uk fogyaszt hetente 1-2 pohár, vagy annál több italt. Azok aránya, ki már kipróbáltak valamilyen drogot 36,4% volt, ennek többsége marihuána (80-90%) volt, ezt követi az ecstasy.

Az alkoholteszt tulajdonképpen érintettséget mér, vagyis az eredményből megtudod, hogy milyen veszélyeztetettségi kategóriába tartozol. Ezt a fajta tesztet a Szigeten is használták, jól bejáratott eszközről van tehát szó. A teszt segítségével egy objektív képet kapsz, ami alapján el lehet kezdeni a beszélgetést. A Félszigeten negyvenen vagyunk kint, a munkatársak fele kortárs segítő, a másik fele diplomázott szakember. Teszt után lehetőség van egy igények szerinti beszélgetésre, ahol a kitöltő azt is mondhatja, hogy vicc az egész, elröhögheti, van, hogy menni akar. De ha marad, akkor mi tudunk segíteni.

Ha a fiatalok és általában a lakosság drog- és alkohol fogyasztásáról beszélünk, hogy néznek ki a nagyságrendek a Félszigethez képest?

Ami a Félszigetet illeti, az elmúlt két évre vannak statisztikáink azokról, akik meglátogatták a sátrunkat. Az idei adatok alapján azt tudom mondani, hogy a mi szolgáltatásainkat igénybe vevő Félsziget-látogató fiatalok 36,4%-a fogyasztott valamilyen illegális kábítószert élete folyamán. Ez, jelzem, nem reprezentatív, mert csak azokra érvényes, akik igénybe veszik a szolgáltatásainkat. De a Max Weber Kollégium is végzett hasonló felméréseket, az övék reprezentatív, és az arányok és a százalékok nagyon hasonlóak.

Következtetésként azt mondhatom, hogy itt háromszor nagyobb az érintettség, mint a romániai átlag – a szakemberek szerint a fiatal romániai populációban (11-26 évesek) az elmúlt években ez 10% körül stabilizálódott. A nagy baj 1991-95 között volt, amikor megnégyszereződött a kipróbálók aránya.

Közülük mennyien számítanak valóban függőnek?

Az elmúlt tíz év adatai alapján 1-1,5% körüli a függők aránya. Bukarest lakosságának 1%-a intravénás drogfogyasztó, vagyis legalább 20 ezer intravénás drogfogyasztó van a fővárosban. Ők valóban függők, és segítségre szorulnak: orvosi, lelki, szociális és reintegrációs segítségre, mert ha ezen túl vannak, akkor nyilván kell egy munkahely, kell egy ház, kell egy párkapcsolat.

Alkoholizmus esetében hogy alakulnak ezek az arányok?

A sátrunkba látogatók esetében három kategóriát állítottunk fel: nem érintett, veszélyeztetett, alkoholfüggő. A teszt alapján a tesztet kitöltők 2/3-a a veszélyeztetett kategóriába sorolható. Ez nagyon komoly aránynak tűnik. Őket irányítani kéne valamerre. Új jelenség nálunk, hogy megjelent az ún. binge drinking, ami egy nagyon jól ismert jelenség a fejlett államokban, de eddig nem volt jellemző Romániára. Arról van szó, – és itt elsősorban a fiatalokról beszélünk – hogy egész héten át nincs fogyasztás, és akkor pár óra vagy egy éjszaka alatt hatalmas mennyiségű alkoholt fogyasztanak, halmozzák és keverik az italokat. Ez ijesztőbb, mint gondolnánk, merthogy ezzel jobban veszélyezteti az életét, mintha ezt a mennyiséget – ezt persze csak összehasonlításképp mondom – heti bontásban fogyasztaná el.

A felnőtt populációban (18 év fölöttiek) a Bonus Pastornak egyébként volt egy, az alkoholfogyasztásra vonatkozó erdélyi szintű kutatása. Ebből azt látjuk, hogy a szociális ivók aránya 60-70%-ra tehető – ennyien isznak naponta 2-3 pohárral.

Tabu téma vagy tudatosított probléma a romániai magyarok alkoholfogyasztása?

Nagyon tabu téma. Romániában minden tabu, ami a család szívével kapcsolatos, a család funkcionalitásának lényegéhez kapcsolódik, kezdve a szexualitástól a betegségeken át az alkoholizmusig vagy a családon belüli erőszakig. Van, hogy a szakemberek előre indítanak szolgáltatásokat, és várják, hogy az igény megteremtődjön. Mert tudjuk, hogy létezik a jelenség, de amíg ez átfut a segítő hálózatba, hogy ebből egy igény is legyen, az borzasztó sok időbe telhet. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy az elmúlt évben mindössze 1000 ember kért segítséget drogfogyasztás miatt, és az ózdi drogközpontban is mindig tele vannak a helyek, de sosincs várólista, pedig huszonvalahány helyük van összesen. Ennek oka az alapvetően tradicionalista hozzáállás, pedig egyféle paradigmaváltásra lenne szükség.

Nemrég láttam egy BBC-s filmecskét arról, hogy az alkoholizmus majmoknál is megfigyelhető jelenség, méghozzá épp olyan százalékban, mint az emberek esetében. Ebből pedig levonható a következtetés is, hogy az alkoholizmusnak genetikai háttere lehet. Mit gondolsz erről?

Az elmúlt negyven évben azt állította a szakma, hogy a drog- és alkoholfogyasztás, vagy általában a függőség egy pszichoszociális meghatározottságú jelenség, vagyis alapvetően lelki és szocializációs problémák vannak a háttérben. De az elmúlt negyven év paradigmája kiegészül: azóta, hogy a humán DNS-t feltérképezték, vannak olyan új utak, amin el lehet indulni. Ami mindenképp az új irányba mutat, és úgy tűnik, hogy megbízható információ, az az, hogy kultúrától függetlenül az embereknek olyan 7%-a lesz függő.

Mindannyian tapasztaljuk azt, hogy rengetegen isznak sokat vagy drogoznak, de kis részük lesz valóban beteg ettől. A függőség testi, lelki és genetikai tényezőknek a találkozásából jön létre. De hogy melyik nyom a latban többet vagy kevesebbet, ez szakma-politikai kérdés is néha.

Hogy tapasztaljátok, a fiatalok mennyire felvilágosultak? Hiszen az interneten gyakorlatilag bármilyen információhoz hozzáférhetnek. Használják is ezeket?

Tavaly magiszteri hallgatókkal volt egy középtávú prevenciós projektünk az Apáczai líceumban Kolozsváron. Egy éven át tartott, és ott is ugyanazt tapasztaltuk, mint a kérdőívek esetében: amikor megkérdezzük, hogy honnan szerzik az információkat, akkor az első-második helyen az internet szokott szerepelni. Ezzel nincs is gond, természetes, hogy így legyen. Ami viszont kérdésként bennem felmerül, hogy úgy kellene a fiatalokat ebben a nagy információtömegben irányítani, hogy lehetőleg mindenki a saját igényei szerint kapjon válaszokat.

Félő, hogy valaki rákattint egy általános kulcsszóra a drogokkal kapcsolatban, és mondjuk egy ártalomcsökkentő honlapra kerül, félrevihetik az információk. Például letölt egy ismertetőt, ahol azt írja le, hogy kell a heroint adagolni és intravénásan belőni úgy, hogy ne öld meg magad.

Az ártalomcsökkentésnek van helye, én magam is nagyon pártolom. Ha valaki tájékozódni akar, akkor tájékoztatást kell nyújtani neki, ha viszont fogyasztó, akkor annak úgy kell válaszolni, mint aki fogyasztó. De egy fiatalnak, aki először a fogyasztóknak szánt információkkal találkozik, nagyon téves képe alakulhat ki arról, hogy mi a drogfogyasztás. Ez pedig komoly veszélyt jelenthet. Ugyanakkor az információ nem minden. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a fejlettebb országokban nem tudjuk, hogyan végezzük hatékonyan a HIV-prevenciót.

Egy időben a HIV-prevenció azt jelentette, hogy termeltük az információt és azt reméltük, hogy a fiatalok majd vigyáznak magukra. Ehhez képest a fiatalkorúak körében a HIV-fertőzések száma kezd nőni, főleg Magyarországon az elmúlt évben jelentettek egy jelentős növekedést. Pedig rengeteg az információ magyar és angol nyelven is, de úgy tűnik, a száraz információátadás nem térül meg a viselkedésben. Szükséges a személyközi tér. Tehát ha nem ülök le beszélgetni vagy nincs az, amit régen érzelmi nevelésnek neveztek, akkor valószínűleg ez a fajta prevenció bukik, vagy csak kis százalékban lesz hatásos.

Akkor mi lehet az új irány?

Az új irány: nem kezdenek a gyerekeknek papolni, hanem elviszik őket egy sürgősségi osztályra, és ott megmutatják nekik, hogy néz ki egy túladagolás. Élő helyzetbe hozzák a fiatalokat, nem kisfilmeket mutatnak nekik. Hollandiából indult ez el, ahol az tapasztalták, hogy nem működik jól a prevenció. És akkor valakinek támadt az a baromi jó ötlete, hogy kérdezzük meg a dealereket. És ők azt mondták, hogy elvinnék a gyereket a kórházba, hogy nézzék meg, mit is jelent a végső stádium.

Amit mi most itt csinálunk, az személyközi prevenció, de nagyon szeretnék egyfajta ártalomcsökkentést is végezni. Elhozzuk a mutogató zacskónkat, abban benne van egy fecskendő, egy tű, benne van az érápoló krém, a kis kupak, amiben fel lehet oldani a heroint, és benne van a C-vitamin, ami segít az anyag használatában. És ezt be szoktuk mutatni, elmagyarázzuk, hogy mi lenne a lényege, és megkérdezzük, hogy szükségesnek látja-e a tűcsere programot. A Fészigeten megkérdezettek túlnyomó többsége szerint ez szükséges lenne.

De a szolgáltatásunkat nagyon magas szintről leállították. Azt mondták, hogy Erdélyben nincs intravénás drogfogyasztó. De Romániában is van már egy ártalomcsökkentő hálózat, és bízunk abban, hogy ezt Bukarestből el lehet mozdítani az ország más részeibe is.

De gondolom, hogy ez a fajta ártalomcsökkentés ellenérzést vált ki sokakban, mert azt állíthatják, hogy ez inkább elősegítheti a fogyasztást.

Abszolút, ezzel lehet találkozni. Viszont azokban az országokban, ahol ez a téma már legalább 15 éve felmerült, ott arra jöttek rá, hogy ha nincs kapcsolat közted és fogyasztó között, akkor az egész kezelési és prevenciós rendszer hiába létezik, mert az emberek meghalnak segítség nélkül. Mondok egy nagyon friss adatot: az EU-ban minden órában meghal egy drogfogyasztó fiatal, aki megmenthető lett volna – ez az Európai Drogmegfigyelő központ 2008-as adata. Ez azért nagyon meredek.

Vannak országok, ahol a drogfogyasztás nagyon magas, például Anglia, Spanyolország, ahol ún. drogfogyasztó szobákat hoztak létre, ami megint ártalomcsökkentés. Az ember viszi a saját anyagát, ott beveszi, megmosakszik, megetetik, elbeszélgetnek vele. És a lényeg nem az, hogy egy életen át ezt csinálja, hanem hogy tudjam számon tartani azt az embert, jöjjön be hozzám, legyen kapcsolatom vele, és fokozatosan próbálom felépíteni, hogy vágjon bele egy változtatási tervbe.

Én azért vagyok nagy támogatója ennek, mert úgy gondolom, hogy van egy olyan része a fogyasztóknak, akiket elveszítünk azért, mert kriminalizáljuk őket. Bűnözőnek tekintjük őket, miközben beteg embereknek vagy egyszerűen csak fogyasztóknak is tekinthetnénk. Nyitottabbak kéne legyünk, mert a fiatal (25 év alatti) drogfogyasztók halálozási arányát tekintve Románia a harmadik vagy negyedik helyen van az EU-ban – intravénás drogfogyasztókról van szó.

És miért? Mert nincs olyan jó egészségügyi ellátásunk, mert túlságosan tabuként kezeljük, azért, mert azt gondoljuk, hogy ez egy olyan kérdés, ami az egyéni fogyasztónak a nyomorúsága. Őket embernek kell tekinteni, akkor is, ha fogyasztanak, és az emberi igényeik és jogaik ugyanolyanok, sőt sokkal nehezebbek és komplikáltabbak bizonyos szinten, mint a mieink. És ha nem így kezeljük, elmegyünk a megbélyegzés és a kirekesztés irányába.

Milyen esetben számít Romániában bűncselekménynek a drogfogyasztás?

Minden esetben. Románia az egész drogpolitikát a spanyol modellre építette. Az Európai Unión belül a drogkérdés vagy az egészségügyé, vagy a szociális minisztériumhoz tartozik. Két kivétel van, ahol a legmagasabb a fogyasztási arány, ezek Anglia és Spanyolország. Ezekben a belügyminisztérium, a rendőrség hatásköre. Románia nagyon kilóg ebből a sorból, mert itt alacsony szintű vagy közepes éríntettségű országról beszélünk. Mégis startból belügyminisztériumi kérdés lett, és soha nem volt szociális vagy egészségügyi kérdés.

Az egykori országos drogellenes ügynökség felbomlott, és most egy nagyon rossz átmeneti állapot van, ami legalább 10 évvel dobta vissza a viszonyokat. És most valami olyasmi következik, hogy a prevenciót a rendőrség fogja végezni, és a kábítószer-fogyasztókkal az egészségügyi rendszer fog foglalkozni. Ami talán rendben is lenne, csak az baj, hogy ha a krónikus betegekre sincs pénzük, akkor kérdés, mit fognak kezdeni a fogyasztókkal.

Nálunk gyerekcipőben jár az ún. terápiás igazságszolgáltatás, ami azt jelenti, hogy aki csak fogyasztja vagy kipróbálja, azt ne zárjuk börtönbe, mert ott semmi jót nem tanul, legfeljebb azt, hogy lehet profi módon elkerülni a rendőrséget. Alternatívaként ajánljuk fel a börtön helyett a terápiát. Ez kezd működni Romániában is, de nem olyan arányokban, ahogy más országokban.

Börtönbüntetés jár a drogfogyasztásért, a drogbirtoklásért és kereskedelemért is. És még az EU-ban is, ahol az elmúlt másfél évtized arról szólt, hogy a fogyasztót ne kriminalizáljuk, a drogügyben elítéltek 50%-a továbbra is fogyasztó. Pedig semmi jó sem származik belőle az államnak, csak plusz költség.

Hogy a kriminalizáció miért nem jó? 2001 óta, amióta nálunk a kriminzalizációs tendencia érvényesült, azt vártuk volna, hogy a kereskedelem elleni háború nagyon szép adatokat produkáljon. Ezzel szemben azt lehet látni, hogy a romániai legfogyasztottabb szerek esetében – mint a marihuána, az ecstasy és a heroin – a droglefoglalások kilogrammban kifejezve meredeken lecsökkentek, az elítéltek száma megnövekedett, és a kezelést igénylők száma arányosan csökkent. Tehát a legtöbben 2001-ben igényeltek segítséget, az elmúlt évben csak ezren.

Ez azt mutatja, hogy a kriminzalizáció nem azt hozta, amit vártunk. Nem fogtak el több kereskedőt, nem foglaltak le több drogot, és eközben egyre kevesebben kértek segítséget, mert féltek, és eközben egyre több személyt ítéltek el. 2007-ben pedig összesen 31-en haltak meg drogfogyasztás miatt, ami több, ami 2001-ben volt.

Az AIDS-kérdésben is elég szemérmes a közvélemény, mit lehet tudni erről, mennyire komoly probléma ez ma Romániában a fiatalok körében?

Két olyan szót párosítok, ami kicsit meglepő lesz: Romániában az AIDS-kérdés részben tragédia, részben csoda. A 90-es évek elején 10 ezer gyereket fertőztek meg az orvosi rendszerben. Éveken át mi voltunk Európában első helyen a HIV-fertőzött gyerekek számát tekintve. Ez a dolog stabilizálódott, az új fertőzöttek száma az európai átlag alatt van.

De ami csoda, hogy a tízezer gyerekből 7 ezer felnőtt lett. Kinőttek az állam védőhálójából, munkahelyre lenne szükségük, szexuális életet élnek, folyamatos felvilágosításra lenne szükség számukra, hogy megelőzzünk egy második fertőzési hullámot. 18 éves korukig az állam hivatalosan rokkantnak tekinti őket, 18 éves kor fölött már nem tudnak mit kezdeni velük. Harcok vannak a hatóságokkal, hogy ebből a szociális védelemből valamit tartsunk meg 18 év fölött is, mert a reális esélye annak, hogy munkahelyet kapjanak, 1%-os.

De ez a téma még közöttünk is gyakran tabu. HIV-fertőzött fiatalok most is kint vannak a Félszigeten, dolgozunk velük, lehet velük találkozni. De amikor arról van szó, hogy hallassák a hangjukat, mai napig sem beszélnek, hanem az anyukák beszélnek helyettük.

A nemi úton terjedő új esetek száma kb. 600 személy évente, ez az arány az európai átlag alatt van: a külföldi monitorizáló szervezetek azt szokták leírni, hogy Romániában a masszív fertőzést követően a helyzet stabilizálódott. A román állam egyébként egy fantasztikus dolgot vitt véghez azzal, hogy Közép-Kelet Európában elsőként vezette be az univerzális, ingyenes antiretrovirális kezelést. Most olyan 80%-os a fedettsége a gyógyszeres kezelésnek, és ez nagyon nagy arányt jelent.

2009. augusztus 04.
kérdezett:Gy. A.

versek

2009-10-09T11:55:00.000-07:00

Névtelen

Átvágok a szemeden
Keresem a lelkedet!
Kinézek az ablakon
Megállít egy lehelet

Átharapom szívedet
Hatalmas az élvezet!
Kopognak a sötétben
Megfognám a kezedet.

Tirana, 2002

Fásulás

Adjatok kölcsön érzelmeket
De ha kell
Ne engedjetek! Ne engedjetek!

Ringassatok sűrű fényben
De ha nem szabad
Ne engedjetek! Ne engedjetek!

Szóljatok rám ha félek
De amikor jön
Ne engedjetek! Ne engedjetek!

Csináljatok kopogó sötétet
Magatokban tűz-színeket
Engedjetek, kérlek engedjetek!

Marosvásárhely, 2003

Mese

Csend van. Vihar. Derűs hajnal.
Két kezedben rózsda ajkad.

Köd van. Fénylik. Viasz harmat.
Két szemedben csillog ajkam.

Hó lesz. Tavasz.
Csókolj halkan!

Marosvásárhely, 2003

Retus

Köszvényedő szemeidnek
Savasodó kéjeidnek
Nincsen hangja.

Penészedő képednek
Porosodó szívednek
Nincsen hangja.

Kisimult magányban
Szemed ragyogása.

Marosvásárhely, 2003